- All work and no play makes Jack a dull boy.
Ez a város tényleg sohasem alszik. Igaz ez a bulinegyedekre, ahol hétfőtől vasárnapig folyik a tivornya hajnalon túl még reggel is. Igaz ez a bevásárlóközpontokra, amelyek sohasem zárnak be, este tizenegykor még tömegek nyomulnak a plázában. Éjfél után egy órával (barátnőm nagy örömére) nyitva találtuk a Forever 21 ötemeletes üzletét. Nem láttam még talán utcát se üresen.
Mind e pörgés mögött ugyanannyi kemény munka áll: pörgés nem vész el csak munkává alakul. A zárszerelő este nyolckor is rögvest kiszáll hogy feltörje a hibás záradat, tíz körül még visszamegy a műhelybe pár órára hogy befejezze "még aznap" a hibás alkatrész cseréjét. A mosolygó eladók az éjjelnappaliban (a.k.a 7eleven) talán már napok óta nem aludtak. A túlóra - mint ahogy Európában ismerjük - nem létező fogalom, mert a munkát meg kell csinálni és addig miért mennél haza? (Már ha egyáltalán megengedheted magadnak hogy hazamenj, és van egyáltalán otthonod a munkahelyen kívül. Kis műhelyekben, manufaktúrákban bizony bent alusznak.) 10-12 órás műszakon nyafogni naiv gyermetegség itt, senkinek sem kell elmagyarázni hogy versenyben vagyunk hat milliárd emberrel, a saját jövődet építed, az életben semmi nem jár, teszed a dolgod. Do your share and let the love go around.
Hong Kong nagyot szakított az elmúlt években a kapitalizmussal, szegény gyarmatból, halász-kisiparos tömegekből egy szolgáltató és pénzügyi központtá nőtte ki magát, Szingapúrral és Shanghaial karöltve nyomjak le szépen lassan New York-London-Párizs hegemóniáját.
Hogy melyik országnak hogy sikerült (vagy épp hogy nem) átvészelnie a 21. századba lépést, hogy hogyan hódít az autonómia és hogy másolják egymásról a gazdasági modelleket, külön misét megér. Először viszont be kell utazni ezeket a helyeket :) Ideje pakolni, vár minket Indokína, első állomás Vietnam, Kambodzsa. A repülő viszont nem vár...
