Rég jelentkeztem, pedig van miről írni :) Jópár éve nem voltam olyan helyzetben, hogy két egész hetet is vándorúton, és csak vándorúton legyek. Egy esküvő épp megfelelő alkalom, hogy ennyi szabadságot kiharcolj. Istenem, hol vannak azok a hosszú nyarak, iskolai szünetek, életművész évek. (Egyre többet gondolok erre, hogyne gondolnék nap 10+ óra munka mellett, az élet értelme nem a lehet a pénz, egyre nehezebben bírom, be kell valljam, tudom, hogy nem leszünk itt örökké, sőt.)
Miért éppen Thaiföld? Még egyikünk se járt erre, egyszerűen megoldható az esküvő, és nászútnak sem utolsó. Terv az volt, hogy északról délig járjuk be, szerencsénkre. Elöljáróban annyit, hogy érkezésünk után néhány nappal Bangkokban terrortámadás-sorozat játszódott le, amit így pont elkerültünk, pedig volt olyan ötlet is hogy menjünk legelőször Bangkokba egybekelni.
Más szempontból is szerencsés volt Chiang Mai-ba érkezni, egyszerűen azért, mert egy élhető, szerethető város. (Vetítse ez most előre, hogy milyen lesz ezzel szemben Bangkok...) Első meglepetés a immigration volt, ahol meglepődve konstatáltuk, szinte más fehér ember nem is, csupa kínai állt sorban. Később kiderült, hogy egy híres kínai filmvígjáték helyszíne, így hasonlóan a Ko Phi Phi szigetekhez, ahol a The Beach-et forgatták, itt kitört a hiszti és mindenki ide akar jönni, mert csak...
Szerencsére Chiang Mai jól bírja, van élet éjjel és nappal is, de a helyieknek is marad élete-munkája. A várost lényegi része egy ősi várfal által határolt terület. Zseniális és mindenkinek csak ajánlom, hogy béreljen motort fillérekért, Ázsiában motorral lehet a legjobban közlekedni, és hatalmas móka is. Nem kell félni se a forgalomtól, se a baloldali közlekedéstől, aki biciklizni tud az motorozni is, jogosítványt egyáltalán nem kell, két szabály van: ne menj neki senkinek és ne jöjjön neked senki. Mivel az autósok se repesztenek hetvennel a városban, inkább 30-40 az alap tempó, 115-125 köbcentivel és ketten a nyeregben teljes lelki nyugalommal nekivághatsz nemcsak a városnak, de a környező helyeknek is. Várost mindenhol találsz, pont ugyan olyan organikus turista gluténmentes kávéházakkal, de szerpentinen csapatni a dzsungelben nem fogsz bárhol. És merj eltévedni, mert csak akkor találod meg az igazi kincseket.
Elsőre nem is sikerült eljutni a keresett útra, ami egyáltalán nem bánok, sőt. Megtaláltuk a legnagyobb fából készült Ganesha szentélyét, amit egy elképesztő család épít már egy évtizede, és saját bevallásuk szerint még fogják is. Gyermekeinek építették a házat, aztán ez lett belőle. Hihetetlen részletgazdag, szívből jövő műremekek minden négyzetcentiméteren, saját munkából, végtelen türelemmel. Tudnak ezek valamit, oda teszik az életüket és idejüket, ahová igazán érdemes...
Másnap sikerült a másik utat is bejárni.
(Természetesen az összes árusnál kapható Buddha-fej, tetszőleges kivitelben. Ázsiában mindenki azt találja meg amit keres, ez néha jó, néha ...)
Thaiföldön a királyi család kvázi isteni szerepet tölt be, a királyság intézménye sérthetetlen, a feudális viszonyok viszont kihatnak a hétköznapi életre is. Kambodzsához hasonló intrikákkal nem találkoztunk, de valószínűleg csak a mi figyelmünket kerülte el. Nagyon fura méreteket ölt a bálványimádás, ami a királyi palotában csúcsosodik ki, de erről is majd később, nemsokára Bangkokban.
Kicsit tovább mentünk még a helyek között az úton, itt található a királyi család téli rezidenciája, ami útikönyvek szerint nem látogatható, pedig mégis.
Aki hiányolja az elefántokat ebből a posztból, lapozzon feljebb Ganeshához. Érdemes tudni, hogy az elefántok errefelé is egyre kevesebben vannak. Élnek még a természetben, őket nem háborítanám. Azok viszont akik elefánt konzervatóriumban élnek, szintén jobbnak éreztem, hogy békén hagyjuk őket. Akár milyen ökotudatos fenntartható maszlagot nyomnak, az igazság az, hogy az ilyen helyek nagy része cirkuszi látványosság, ahol az állatok rabszolgaságban, a turisták szórakoztatásáért vannak. Nem ültem elefánt hátán, nem néztem végig ahogy parancsra bohóckodnak, festenek, párzanak(!). Szerintem ezek a csodálatos lények nem azért születtek, hogy engem szolgáljanak. Épp elég volt érezni, hogy valahol az út mentén, mélyen a bozótban ott vannak és néznek. Láttunk viszont vaddisznót kicsinyeivel a vadonban :)
