Saigon forgataga nehezen enged el, remélem nem is fog. Tovább mész, mert tovább kell menni. Irány a vadnyugat.
A buszon rajtunk kívül mindenki kambodzsai (khmer és rokon nemzetiségek). Meg is néznek, kisgyerekek szeretnének jól megkíváncsiskodni téged, majd inkább zavarba jönnek. Utazik még két fiatal srác akik valami angol akcentussal beszélnek egymással, gazdag családjukkal nem tudnak mit kezdeni, valamiért kénytelenek eljönni ide, igazából nagyon unják már az egészet, a szegénységen a bulin és a kurvákon kívül mást nem láttak. Végig elvesznek a telefonjukban. Az út egyszerű, 6-7 óra, gyönyörű táj és sok zöld. A határon fog tudatosulni benned hogy tényleg más világba érkeztél. Még nem látod mi van odaát, valami fura van a levegőben.
Az utak minden rendezetlensége mellett kimondottan jó errefelé a közlekedés. Gyakran járnak, mindenhonnan-mindenhova, az összes hostelben intéznek neked foglalást, rendesek, megbízhatóak. Ha van még egy-két napod hajóval is mehetnél a Megonkon, megéjszakázva egy vízi faluban. Azért a Megkongról busszal utazva se maradsz le, komppal kell átkelni egy helyen :)
Phnom Penh Kambodzs fővárosa. Éjszaka meglepően kihalt, nem túl bizalomgerjesztő buszpályaudvarral. Nappal nyüzsgő szép piac van itt. Estére bűzlő szemétkupacok maradnak, és tuk tuk sofőrök,akik zombimód lerohanják a buszról frissen leszálló feltűnően iránytalanul képzavarba bambulókat. Téged.
Ebben viszont az a jó, hogy TUK TUK!!! (Már másnap reggel.)
